Költöztető - Miért gyűlnek össze a dobozok pont akkor, amikor pihenni szeretnél?

 

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor körülnéz a lakásában, és hirtelen rájön, hogy mennyi mindent halmozott fel az évek során. Egy egyszerűnek tűnő lakásváltás gondolata ilyenkor válik hirtelen egy logisztikai rémálommá. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak néhány bőröndre és pár dobozra lesz szüksége, de ahogy nyílnak a szekrényajtók és kerülnek elő a rég elfeledett tárgyak a fiókok mélyéről, a valóság gyorsan arcul csap. A könyvek nehezebbek, mint amilyennek látszanak, a porcelánkészlet törékenyebb, mint gondolnánk, és a kanapé, ami olyan könnyedén befért az ajtón öt éve, most mintha megnőtt volna.

A pakolás folyamata valójában egyfajta időutazás is. Kezünkbe akadnak régi fényképek, belépőjegyek, furcsa ajándéktárgyak, amikről már azt sem tudjuk, kitől kaptuk. Ilyenkor könnyű elkalandozni, és ahelyett, hogy a dobozolással haladnánk, órákat töltünk a földön ülve, emlékeket idézve. Ez a nosztalgikus lassúság azonban veszélyes lehet, ha szorít a határidő. A káosz lassan úrrá lesz a szobákon, tornyosulnak a kartondobozok, és a lakótér egyre inkább hasonlít egy akadálypályára, ahol a legkisebb hiba is kislábujj-töréssel fenyeget.

Sokan próbálják baráti segítséggel megoldani a helyzetet. A pizza és sör ígérete csábító lehet, de amikor a harmadik emeletre kell felcipelni a mosógépet lift nélkül, a barátságok is próbára tétetnek. A lelkesedés hamar alábbhagy, amikor kiderül, hogy a szekrénysort szét kell szerelni, és senki sem találja a megfelelő csavarhúzót. Ilyenkor válik világossá, hogy a fizikai erőnlét önmagában nem elég; szükség van egyfajta szervezettségre és rutinra is, ami átsegít a nehézségeken.

Amikor már végképp eluralkodik a fejetlenség, és úgy érezzük, hogy a tárgyaink maguk alá temetnek, érdemes lehet külső segítséget kérni. Egy profi költöztető nem csupán az izomerejét adja, hanem azt a tapasztalatot is, amivel a leglehetetlenebb helyzetekből is kihozza a maximumot. Ők azok, akik pontosan tudják, hogyan kell úgy beforgatni a fotelt az ajtófélfánál, hogy ne sérüljön semmi, és hogyan lehet a teherautó rakterét úgy kihasználni, mint egy tökéletesen összerakott Tetris játékot.

A lakhelyváltás végül is egy új kezdet lehetősége. Bár az út rögös, tele van ragasztószalaggal, buborékfóliával és elveszettnek hitt tárgyakkal, a végeredmény mégiscsak az, hogy egy új otthonban hajthatjuk álomra a fejünket. A dobozok lassan kiürülnek, a bútorok a helyükre kerülnek, és a káosz helyét átveszi az otthonosság érzése. Talán még azt is megfogadjuk, hogy legközelebb kevesebb holmit gyűjtünk – bár ezt az ígéretet valószínűleg úgysem tartjuk be.